Amennyire az oklevelek gyér tanusága mellett eligazodhatunk, arra a megállapodásra jutunk, hogy Vág mint régi árpádkori határvédő állomás, rábavédő, szekercés népe talán azonos leszármazású a szomszédos árpási besenyőkkel. A legelső birtokosok, a nagyvági Vághyak maguk is ebből a harcias királyi jobbágyságból küzdötték fel magukat a nemesek sorába.

Hogy jobbágyaikat honnét hozták, nem tudjuk. A régi osztozkodó oklevelek közül egyedül az 1488-i oklevél őrizte meg három jobbágy nevét: Pintér János, Káldi János és Tót Mihály jobbágyokat.

A Rábaköz mint árpádkori és török idők hadszíntere sok pusztításnak volt kitéve. A kipusztított, elhajtott jobbágyok helyett földesuraink többnyire idegen jobbágyokat telepítettek birtokukra.

Így érthető, hogy a vezekényi nemzetségből származó Czirákyak faluját, Dénesfát, tót-horvát jobbágyai után sokáig Tótfalunak hívták. A fertő ingoványai közt épült Veszkénynek 1752–61-ig terjedő időben a plébánosa horvát anyanyelvű volt, a horvát származású lakossága miatt.

A régi jobbágyvilágra leginkább az egyházi anyakönyvekből merítünk némi biztos útbaigazítást. Az egyház még a tridenti zsinaton 1545–63. elrendelte a születési, halálozási és házassági anyakönyvek vezetését. [31] Hazánkra Oláh Miklós, Pázmány Péter nagyszombati zsinatja és a győri egyházmegye szombathelyi zsinatja 1579-ben tette kötelezővé. Plébániáink vezették is az anyakönyveket. Sajnos a háborús idők viszontagságai, külünféle elemi csapások, a tűzvészek az anyakönyvek jórészét elpusztították.

Vág község a szomszédos páli plébániához tartozott. Hogy mitől kezdve, nem tudni. A páli plébánia anyakönyve 1690 évtől kezdődik. A páli kereszteltek és házasultak anyakönyvében Vágra átlag évente 5–10 keresztelés esik. Kivétel az 1718, 1723 esztendő, mikor 13, az 1730, 1731, 1756 és 61. év, midőn 16, illetve 17 születés van bejegyezve. Igaz, az is előfordul, hogy a páli plébános, nem tünteti fel a kereszteltek illetőségi helyét – p. o. az 1752, 1758–60 években.

Ha már a népmozgalmi adatoknál tartunk, szükségesnek vélem egészségügyi szempontból felemlíteni, hogy a vági plébánia legelső anyakönyvi adatai szerint, az 1787 évtől kezdve 1806-ig feltűnően nagy a gyermekhalandóság. 1787-ben a halálozás 35, ebből 25 gyermek, 1789-ben 21 halálozásból 13 gyermek, 1792-ben 26-ból 20 gyermek, 1793-ban 30-ból 25 gyermek, 1801-ben 35-ből 29 gyermek, 1803-ban 31-ből 24 gyermek, 1805-ben 37 halálozásból 16 gyermek.

A gyermekhalandóság okául az anyakönyvbe be van jegyezve: angina, frenesis, variola. A legtöbb gyermek pár órás vagy hetes korában halt meg. A legtöbb gyermekhalandóság a tavaszi hónapokra esik.

Feltűnő, hogy az 1793 év augusztusában frenesisben és variolában 8 kisgyermek halt meg.

Az anyakönyv némi tájékozást nyújt a jobbágyok, cselédek nemzetségéről.

A páli és a vági anyakönyvek tanúsága szerint a [32] legtöbb név |ó magyaros hangzású. Angyal, Szabó, Tót, Kovács, Németh, Pusztai, Gömörei, Kulcsár, Kis, Nagy, Kalmár, Kaszás, Kasza, Kertész, Gulyás, Dán, Hatos, Kedves, Korlát, Szij, Erdélyi, Vörös, Ács, Kozma, Haragos, Ürmös stb. Idegen, főleg német-cseh hangzású nevet az uraság mesteremberei és kertészei, belső cselédjei között találunk. Például: Krecmarits, Mizser, Duka, Glósz, Jugovits, Mozer, Rozinger, Derdák (ez a család Páliban törzsökös, a prépostság tót telepítése, Vágra Páliból jöttek, hasonlóan a páli Póczikok családja is.) Mitener urasági kertész.

Az 1715 és 20. évi statisztika csak annyit említ, hogy Vágnak volt 19 jobbágya. Lakói földesurak, nemesek és 19 jobbágy. Vagyis ezen időben a község lakossága tényleg megfelelt az uraság templomépítő szándékának, ugyanis az új templomot 1727-ben csak 250 ember számára építette.

Legteljesebb képet az 1792-i birtokosztály ad. Ebből megtudjuk a jobbágyok számát, nevét és vagyoni állapotát.

Az egyik földesúr, Guary Miklós jobbágyai 17 és fél szessziót tesznek ki. Egész helyesek: Böröcz Márton, Kozma Mihály; fel helyesek: Orbán Márton, Vámos Mihály, Kovács István, Vörös László, negyedesek: Varga István, Kovács Mihály, zsellérek: Sipőcz István, Gosztonyi József, Orbán János.

Döry Ádám jobbágyai: egész helyesek: Boros Ferenc, Radó István, Varga Ferenc, Pray Ferenc, Kovács György. Fél helyesek: Mézes Ferenc, Tóth Mihály, Pető Márton, Kincses István, Mészáros Márton, Sipos János, Németh János, Riba János, Dan István, Kiss István, Vajas István. Negyedesek: Kovács Pál, Gyürü Mihály, Erdélyi Mihály, Kovács Ferenc, Mézes [33] Ádám, Derdák Mihály, Hegedüs Ferenc, Radó Ádám, Csihar József. Zsellérek: Tallér Márton, Horváth Mihályné, Makházi Ignác. Megjegyzendő, hogy az itt felsorolt nevű családok a Kozma, Vörös, Mézes, Makházi, Sipőc és Hegedüs nevezetűek kivételével még ma is vági lakosok.

Az 1784-i plébánia alapító oklevél szerint van 441 lakója (ebből 117 gyermek, illetve kiskorú.)

Az 1828. kanonika vizitáció szerint Vág lakossága: 512.

Fényes Elek földrajzának adatai szerint Vágnak 1836-ban volt 661 lakosa, ebből Nagyvágra esett 543, Kisvágra 125. Ragyogó nevű (Sebes tőszomszédságában) majorra 13. A község létszáma 1877-ben 1143, az 1910-ki népszámlálás szerint 1210, az 1918-ki györ-egyházmegyei schematizmus adatai szerint 1232. A legújabb népszámlálás 1191 lelket állapit meg. Leszámítva a kivándorlás és a háború nagy vérveszteségeit. Elmondhatjuk, hogy a katolikus Vág nem egykés falu. A születések száma 1920 óta 45–50 közt ingadozik.

Vág község lakossága 1848-ban szintén felszabadult a jobbágyság alól. A régi földesurak és a volt jobbágyok között a végleges birtok-osztályos egyességet 1852-ben kötötték meg Hannibal József vármegyei szolgabíró előtt. Az egyességben a földesurak: Guary Károly édesanyja, született Döry Klára, továbbá Döry Ádám és testvérei: Döry Elek, Högyészi Pálné született Döry Teréz megállapodtak 25 lelkes gazdával. Főleg a faiizás és az erdő kérdése volt megbeszélésük tárgya. A földesúr megszabadul az erdőnevelés gondjától, a telek a volt jobbágyok tulajdonába megy át.

A volt jobbágyok most már teljesen a maguk belátása szerint gazdálkodnak. Nagyobb változást az [34] 1860-as évek hoznak, a falu csendesen folyó gazdasági életébe. Az. 1860, 65, 67-ki rossz gazdasági esztendők fagy, aszál, rossz termés a gazdálkodókat a tönk szélére juttatta. Kölcsön után néztek. Az ínségbe jutottak szerencsétlenségére a zsidóság is ekkor kezdett Vágon tért hódítani. Az uraság 1865-ben adja el 7000 frt. örök áron az urasági kocsmát és vele a regáléjogot az első megvagyonosodott zsidónak Pollik Miksának. A megszorult emberek uzsorakamatot vesznek fel, egyre gyakoribb vendég a végrehajtó, egyre több föld kerül uzsorakamat és kocsmai adósság fejében a kocsmáros kezére. Az eladott földek jórésze a háborúban ismét visszakerült régi tulajdonosaihoz.

A következő évek a földéhség esztendei. Földhöz jutni nem tudnak, mert az uraság, a családfők, 1886–87-ben bekövetkezett halála után földjeiket zsidó bérlőknek adja, ezen kor liberális gazdálkodási rendszere szerint. Akik ki tudják várni a parcellázást, várnak egy ideig, míg a Guary Emil-birtok eladásra kerül. Akik nem tudnak várni, vagy nincs anyagi erejük, azok vándorbotot fognak és kimennek Szlavóniába, a legtöbbje azonban Amerikába.

Az amerikai kivándorlás 1890-ben indul meg. Először csak hárman, majd egyre többen próbálnak szerencsét. Ma körülbelül 150 vági lélek el Amerikában. A kivándorlás hatása: a falu létszámának szembeszökő csökkenése, újabban a felparcellázott urasági birtokokból kisebb-nagyobb rész megvétele, néhány új ház felépülése.

Az amerikai magyarok dicséretére legyen mondva együtt éreznek a faluval, a templom mellett 1904-ben szép Szentháromság szobrot állíttattak, a háborúba elvitt öreg harang helyébe új harangot az ő hozzájárulásukkal [35] sikerült szerezni. Mégis fájdalmas az a tudat, hogy a legtöbbje elveszett az ó-hazára.

Az 1921-i földreform törvény értelmében 56 egyén jutott 59 1/2 katasztrális holdnyi ingatlanhoz, 13 hadirokkant, hadiözvegy és hozzátartozói 15 1/2 holdat, 43 nincstelen pedig 44 kat. holdnyi területet kapott a kemenes-szentpéteri határban lévő vasvár-szombathelyi káptalan birtokából. Ezeket a földeket hívja a nép „proletár földeknek.”

A lakosság jellemzésére különösebb testi vagy szellemi vonást nem hozhatok fel. Testalkatra nézve inkább zömök, újabban úgy a férfi mint a női nemnél bizonyos elsatnyulás észlelhető, ami a táplálkozás hiányosságára vall. Testi nyomorék, hülye, vagy görvkóros elvétve fordul elő, pedig teljesen a Rába partján laknak, a kútvíz igen megérzi a Rába áradását vagy apadását.

Szellemi tulajdonsága se válik ki az átlagból. Általában szelíd, nyájas, az öregebbje veleszületett hajlamánál fogva erős tekintély tisztelő, ezt még a régi jobbágyvilágból hozta, a fiatalabbján már fájdalmasan érezhető a túlságba vitt szabadosság, függetlenség, nyegle, faragatlan, főleg a városban huzamosabb ideig tartózkodók tüntetnek ezen fogyatékossággal.

A magyar paraszt hibái itt is kiütnek: az urak iránt bizalmatlan, azelőtt, kitől akár anyagilag, akár erkölcsileg függ, még saját kára árán is meghunyászkodó, fizetni nem szeret, a százados jobbágysors és a cselédélet elszoktatta őket a nagylelkűségtől.

Általában józan, dolgos, nem leleményes, de szorgalmas és lelkiismeretes. Erkölcsös, vadházasság, kicsapongás elvétve fordul elő. Olvasni szeret, de pénzt könyvért, újságért nem szívesen ad. Vallása újabban [36] szokásvallás, kevés az öntudatosság, a fiatalabb nemzedéknél már a régi beidegzett vallásos szokások is múlóban vannak, tehát sem tudás, sem szokás már nem köti hitéhez, ez a magyarázata a falvak vallásos ellanyhulásának.

Országos, nemzeti vagy vallásos gyülésekre, ünnepélyekre, zarándoklatokra, utazásra részint érdeklődés, részben pénz, főleg közlekedési nehézségek, a távoleső vasútállomás miatt nehezen szánja rá magát. [37]

---
A teljes szöveg elolvasható ezen a linken.