2. A vattai Vathay-család.

A Vathay-családról adatainkat a család egyik sarjának, ifjabb Vathay Ferencnek önéletleírásából vesszük.

A család ősi fészke Eger szomszédságában lévő Keresztes. 1432-ből ismerünk oklevelet, mely a Vathay-család borsodmegyei ágáról tesz említést. Ismerjük Vathay Pált, majd Vathay Barnabást, aki 1452-ben az egri káptalan előtt egyezkedik elhúnyt leánya férjével, a levei Mátéfi Jánossal.

Az öregebbik Vathay Ferenc a XVI. század elején valamiért kibujdosott ősi birtokáról és a sopronmegyei leggazdagabb főúrnak, Kanisay Lászlónak szolgálatába állott. Mint a kapuvári vár kapitánya ismerkedett meg a Rábaközben lakó nagyvági Vághyakkal és 1503-ban vette feleségül Vághy György fiának, Miklósnak elözvegyült leányát Zsuzsannát, Mestery Bernát özvegyét. Gazdag özvegy volt, birtokai Nagyvág, Vált, Röjtök. Jóértékű özvegy, volt egy kis fiacskája Gyurkó. Az összeismerkedést a katonaélet hozta magával, a Mestery-család is híres katona-család, Mestery János 1483-ban Tihany és Csesznek várak kapitánya. [19]

Vág új földesura 1520-ban pörben áll a szomszédos pápóci prépostsággal, mivel az uradalmi jobbágyok kárt tettek az ő birtokában. A vétkeseket II. Lajos király elítéli, de az ítélet végrehajtását felfüggeszti.

1520-ban születik Lőrinc nevű fia, majd Zsófia, Klára és Hedvig nevű leányai. Vathay Ferenc 1527-ben Budán jár, János-párti. Részt vesz a koronázáson, mint Sopron vármegye követe.

1529-ben a török Bécs ellen indul. Vathay Ferenc mint törökpárti, minden jószágát vági birtokán hagyta, csak családját vitte a kapui várba. Azonban a török Belendnél átkelt a Rábán és felégette a vági birtokot is. Meghalt 1529-ben 9 éves neveletlen árvát hagyva hátra. Mivel ekkor még Kapuvárnak külön szentegyháza nem volt, hanem mint filia a szomszédos Babothoz tartozott, azért a baboti szentegyházban temették el.

Az ifjú Lőrinc a rokonok, nevezetesen Mestery György gyámsága alá került. Mestery György elküldte az ifjú Vathay Lőrincet világot látni, majd Kassán, Erdélyben katonáskodott, közben az anyai nagybátyja elszedegette az árva vagyonát, eltakarította a Mesteribe. Lőrinc 1553-ban megházasodott, elvette az egri kapitánynak, Csáby Istvánnak Klára nevű leányát. Eleinte a fiatal házasok hol Cseszneken, hol felesége jószágán Beriben laktak. Vágra csak később hozta haza feleségét, 8 évig volt cseszneki kapitány. Vágon háza sem volt, mert sokáig a Mestery-féle házban laktak. 1555-ben született Anna nevű leánya, gyermekei közül Pált, Zsuzsát és Ferencet ismerjük. Házhelyet Hedvig nővérétől, Párnus Benedeknétől vett, mellette sürü gyümölcsös volt, itt kezdett építeni egy nagy házat, boronaházat, fából, kőből épült kastély módjára, a fakastélyt [20] mély árokkal vette körül. Mivel azonban látta, hogy a faház romlandó, azért a későbbi családi kastély helyén kezde építeni kőházat, fundamentumtól kezdve, tornyokat is rakatott, hogy annál nagyobb védelmet nyujtson. Az építést 1560-ban kezdte, a malmot 1565-ben építette.

1573-ban Vathay Lőrincet tarack ölte meg. Egerben ugyanis igen víg lakozó, mulatozó ember volt, valami ünnepséget rendeztek és mámoros fővel kilőtték a tarackot, mely szétvetette a csövet és a mellette álló kapitányt is megölte. A kisvági szentegyházba temették el nagy sírás között.

Özvegye Zsuzsánna, Pál, István és Ferenc nevű gyermekeivel Vágon lakott. Anna leánya már 1570-ben férjhez ment Sárfy Pálhoz. Zsuzsa leánya 1576-ban Sopronba ment férjhez egy Káldy nevű jogtudóshoz.

Vathay Ferenc, a családban e néven apja második gyermeke, 1568-ban született, Anyja a szomszédos Szilba adta iskolába. Majd Németújvárra került 1578-ban azért, hogy a német szót írásban és beszédben teljesen megtanulja. Rokonánál Orosztonyi Miklósnénál volt koszton. Németújvárról Sopronba került, hol nénjénél lakott. Pali öccse pedig Batthyányi Boldizsár németújvári várában vitézkedett, de hideg csömörben meghalt 1582-ben. Erre az édesanyja Ferencet is kivette az iskolából, hazavitte Vágra, mert féltette, hogy két fia sorsára jut. Ez az édesanyai gondosság a heves és neveletlen ifjú Ferenc jellemére káros hatással volt. Tanulása félbenmaradt, a félnevelésű ifjú egyetlen foglalkozása anyai nagybátyja agaraival, lovaival való vadászat és nyúlászat. A sok kényeztetés és henye élet a heves vérmérsékletű Vathay Ferencet elvonta az édesanyjától, kalandor vére hajtotta, addig [21] akaratoskodott, míg búsuló édesanyja 100 lovat vásárolt neki és elengedte katonának.

1484-ben nagybátyja várába Tihanyba került. Itt megtanulta a katonai élet ismeretei közül az ivást és a káromkodást, mint ifjú szenvedélyét teljesen szabadjára engedte, ami édesanyját igen elbúsította, sokszor korholta, de a szabadságra vágyó ifjú a korholó-szót nem szívlelte, elbujdosott hazulról, beállt katonának, Nádasdy bodonhelyi várában próbált szerencsét, de Nádasdy nem fogadta fel, Győrbe ment, majd 1588-ban Fehérvárra, hol megsebesült.

1593-ban meghalt édesanyja, a kastély bolthajtásos szobájában feküdt kiterítve, a kisvági szentegyházba temették el apja mellé. Most már nincs aki visszatartsa, kedvére élhet szenvedélyének, a katonáskodásnak. Végigjárja a Dunántúl nevezetesebb és veszélyesebb várait, Sárvárt, Magyaróvárt, Veszprémet, a balatoni várakat, Győrt, Pápát, sőt még Erdélybe is ellátogat rokonához, Bocskay Istvánhoz. Különösen Óvárott élt kedvére. 1594-ben meghalt Anna nevű nővére, Sárfy Pál felesége. Majd megúnja a végnélküli hányavetett katonai életet, hazanéz Vágra, rendbehozza megrongált kastélyát és házasságra gondol. Feleségül vette Lozson lósi Viczay István hátrahagyott özvegyét, Ládonyi Annát, aki igen gazdag volt, akivel Mihályiban is örökölt. Ekkor kapta Ládonyt és Göncöt.

1600-ban a török ismét betört a Rábaközbe, Pápóc vidékét kirabolta, végigpusztított a Kemenesalján, Vágról is elhajtotta 6 szekeres lovát, 17 lovat a mezőről, 3 szolgáját megölte és sok jószágát elpusztította. Mikor Pápán katonáskodott, a város árulás miatt török kézre került, őt is bilincsekbe verték és féllábán bilinccsel elmenekült rokonához Marcaltőre a Marczaltöviekhez. [22]

Felesége Ládonyban lakott, mikor hírét veszi ura fogságának és kiszabadulásának, eléje jön és Gyóróban találkoznak. De nem sokáig örülhetnek egymásnak, mert a sok háború miatt pusztít a dögvész, felesége is beleesett, 1600 október végén már halott. Nagy fájdalommal temeti el a kisvági szentegyházba, családi sírjába. Felesége után tetemes vagyont örökölt, 7000 forintnál is többet. Újra nyakába veszi a világot, bánatában beáll katonának, bátorságáért mindenütt szerették.

1602-ben ismét házasodik. Feleségül vette Röjtökön atyafiát, özvegy Vághy Jánosné leányát, a 17 éves Zsuzsannát. A fiatal asszonyt Vágra hozta, pusztulásnak indult gazdaságát és házát rendbehozta, istállókat épített, kertet létesített.

Húsvét táján volt az esküvő, már júliusban újra elmegy katonának, Győr és Székesfehérvár volt a legfenyegetettebb végvár, ide sietett. Júliusban két hétre hazajött, úgy búcsúzott, hogy szent Jakabra ismét visszajön, de bizony nem látta többé fiatal feleségét és szülőfaluját.

A török teljes erővel támadta Székesfehérvárt, Vathayt is elfogták, megsebesült. Fogva vitték délnek Nándorfehérvárnak, honnét csellel kiszabadult, elbujdosott Temesvárig, hol újból elfogták és levitték Konstantinápolyba. Mint előkelő fogolyért búsás váltságdíj fejében a török éveken át a Fekete-toronyban tartotta. Hogy a fogság szomorú unalmát elűzze, verseket írt, naplót vezetett és abba rajzolt, időnkint hazaküldte fiatal, árva feleségének. Váltságdíj fejében a török 1605-ben visszavitte Budára, innét újból Nándorfehérvárra. Itt megszakad a levélküldés, a versírás, bizonyára vagy itt, vagy a Feketoronyban nyomorultul elpusztult. [23]

Az irodalom méltányolta a hevesvérű katonaköltő munkáját és az 1838-ban megjelent „Hasznos Mulatságok” című folyóirat közölte. Verselése nehézkes, de tüzes, hazafias érzéssel. Munkáit négy csoportba foglalhatjuk:

1. Az én jobb atyám, Vathay Ferencnek az atyám és én magam életének minden állapotjáról való históriaképen való megírás.
2. Megírta a török-magyar küzdelmeket, várharcokat a következő hosszadalmas címen: Szinán és Ibrahim basa idejében lett tatár rablásrul való história és az szegény magyar nemzetségnek ez időben történt hallásra iszonyú, szörnyű veszedelmeknek röviden való megírása és versekben elszámlálása.
3. Székesfehérvár veszéséről való história két részben.
4. Ének, mely a magyar nemzetségnek nyomorult mult és jelen való állapotját traktálja.
5. A zsidó népről, mely a Makkabeusok hősies küzdelmét foglalja versbe.
6. Lirai, máskép szerelmes költeményei.

Az izig-vérig katona-család Vág történetében többé okleveles adatok alapján nem fordul elő. Bizonyára az állandó és fárasztó, veszedelmes katonai élet nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy a család oly rövid idő alatt kihalt. Legalább is a Vágra szakadt ág.

Vathay-család egyik ága a XVIII-ik században élt a Felvidéken, sőt egyik ága még ma is él. A pestmegyei Pomázon van a birtokuk. Kérdeződésemre a családról választ nem kaptam. A XVIII. században Pestmegyében, Pomázon találkozunk Wattay nevű birtokos-családdal, melynek tagjai 1733–1755-ig tartó pert folytattak a pilisi cisztercita-apátság Kovácsi [24] birtokáért. A még ma is élő pomázi Wattay-család milyen viszonyban van a kihalt vági Vathayakkal, ismételt kérdezősködés után sem sikerült megtudnom.

A Vathay-család nevéhez fűződik Vágon a hitújítás és annak megszilárdulása.

---
A teljes szöveg elolvasható ezen a linken.