1. A nagyvághy Waághy (Vághy) család.

A XVII. században kihalt Vághy család története szorosan összefügg a falu történetével. A családról és birtokhelyükről első írott emlékünk az 1263-ból kelt osztozkodási oklevél.

A család nem tartozott Sopron megye rábaközi részének törzsökös családja közé.

A Vághy-család, melynek ősei rábamenti erdőőrök voltak, nemességüket a tatárjárás után szerezték, mikor a régi várföldek adományozása országszerte megindult. Hasonló esetet okleveleink is említenek. A sopronmegyei Sághyak, a királyné fegyverhordozói 1274-ben nyernek nemességet. Nem lehetetlen, hogy a rábavidéki erdőőrök is ebben az időben emelkednek a nemesek közé.

Az 1263-i oklevél Vágot még nem nevezi falunak, villá-nak, hanem csak birtoknak, terra, öröklött birtoknak, jeléül, hogy már egy nemzedék használhatta. Mivel az osztozkodás három atyafiságos ág között történt, bizonyára ez lehetett az első birtokosztály.

Az első birtokosztályos oklevél igen fontos adatokat tartalmaz a falu halárára, szomszédságára.

Elsorolja az osztozkodó atyafiakat: mind a három nemzetség szerint. Az első nemzetség tagjai: Mike [12] (Mihály) fia Sándor, File (Fülöp) fia Péter, Miklós fia István, Ányos fia Ányos, András fia: Lóránt és Olivér, Polk (Pál) fia Tamás, István fiai: Onth és társai.

A második ág: Peter fia: Farkas, András és Dénes, Genkus fia: Lukács és Miklós.

A harmadik osztályos atyafiak: Lotár fia János és Miklós, Ambrus fia Pál, Csukor fia Márton.

Az osztozkodásnál az első ágból csak Sándor és társai, a másodikból csak Farkas, a harmadikból csak Lotár fia János szerepel.

A Vághy-család házasság útján egyre több birtokot szerez. Vághy Sándor fia Miklós Sopron megye nyugati szélén a Lajta folyó vidékén a mai Pecsenyéd táján megszerzi Hochstat nevű birtokot, de már 1304-ben örök áron eladja a híres Nagymartoni családnak. Érdekesen írja körül a nevezett birtok határát: mely Besenyő és a Sár folyó, továbbá a nagy árok mellett terül el. Sár, a Lajta régi neve, Besenyőt ma Pecsenyédnek hívják.

A sopronmegyei Röjtök falu 1324-ben bizonyára házasság útján, került a Vághyak Olivér nemzetségének kezére. Olivér fia János és György 1405-ben 13 márkáért elzálogosítják a Czirákyaknak, amiből hosszadalmas per származik, mert a család egyik-része szeretné visszaváltani, meg 1450-ben is zálogban van, sőt 1490-ben Röjtök egy részét Pottyondy Domokos bírta zálogban.

Röjtökön még a XVI. és XVII. században is találunk Vághyakat. Innét házasodott Vathay Ferenc katonaköltő 1601-ben, itt lakott 1632-ben Vághy István. Ma már a nevüket se ismerik Röjtökön.

A falu határában feküdt Barbaháza, a mai szili halom táján. Ez a birtok is sokszor cserélt gazdát Ki [13] alapította, kiről nevezték el, bajos volna eldönteni. Bizonyára az első gazdáját Barnabásnak hívták, innét a Barbaháza elnevezése. 1339-ben a Pásztory család egyezkedik Barbaházi István és fiával Pállal, 1435-ben a szomszédos Edvy család leszármazottját, Edvy György leányát, Katalint és Ilonát iktatják be Barbaházba, pedig a lányok nem Vághyakhoz mentek férjhez, hanem Katalin Vadkerti Bertalan, Ilona Kováchy Miklós felesége. Úgy látszik a birtokba más család is belekerült. 1381-ben, mikor a Vághyak osztozkodnak, Vághy Jakab fiai közül egy Barnabás nevű is szerepel.

Még az 1558-i beiktató levél is felemlíti mint a Nádasdy Tamás feleségének, Kanisay Orsolya szili birtokának egyik határpontját. Egy 1807-ből való katonai térkép is ott tünteti fel, hová az 1558-ki határjárás helyezi, Fényes Elek földrajza 1836-ban Barbaházát pusztából és legelőből álló rétnek mondja. A vági öregek még ma is emlegetik, hogy hol terült el a Barbaháza nevű birtok.

1469-ben Vághy Miklós mester fia Gergely házasság útján Geresden kapott egy harmadrészt.

A szili határban lévő Bándhegyéből házasság útján a Vághyak is kaptak. Bándhegyi Tamás leányát, Zsuzsát 1471-ben feleségül veszi Vághy György fia Imre. Hunyadi Mátyás fiusítja a magvaszakadt Bándhegyi leányt

A csornai prépostság bándhegyi birtoka házasság útján szintén a Vághyaké volt. Ugyanis Vághy György Imre nevű fia feleségül vette Bándhegyi Tamás fiúsított leányát Zsuzsát, akinek a kezével a bándhegyi birtok a Vághyakra szállott 1471-ben. Vághy Imre és felesége Bándhegyi Zsuzsanna 1475-ben megjelentek a káptalan előtt és Bándhegy nevű birtokukat szüleik, [14] rokonaik és a saját maguk lelki üdvéért örökös misealapítványul a csornai prépostságnak adták örök birtokul. Cserében csupán azt kérték, hogy a fönt megnevezett szándékra minden hétfőn a prépostsági templomban szentmisét mondjanak.

A bándhegyi birtok 1475-től kezdve mint a csornai prépostság birtoka szerepel az 1542-i birtokösszeírásban is. Jelenleg is a régi birtokosoké. Kevés ember tudja, hogy a bándhegyi major a kihalt Bándhegyi Vághy-család misealapítványa.

A Vághy-család házasság útján rokonságba került a Losy, a válti Rákos a Guary és a petendi Fóris családokkal, a szomszédban birtokos Kisfaludy és Linkóthi családokkal. 1467-ben Kisfaludy Gáspár feleségül vette Vághy Orsolyát, később Kisfaludy Benedek pedig Vághy Borbálát. A Vághy családnak egy pap tagja is volt, Vághy Balázs, győri és pozsonyi kanonok. Balázs kanonok 1410-ben egy birtok perben szerepel. 1419-ben halt meg Pozsonyban. Nevét azzal örökítette meg, hogy a pozsonyi káptalannak egy breviáriumot ajándékozott.

A család közjogi szereplése 1351-ben kezdődik, mikor Vághy Benedek mint királyi ember jelenik meg az Osliak széplaki birtokbeiktatásán és még ugyanazon évben a Kanisayak (szintén Osli leszármazott) szováti beiktatásán. Birtokpereknél, ami régen a határok bizonytalansága miatt gyakori volt, határjárásnál, beiktatásoknál a család egy-egy tagja sokszor szerepel mint királyi ember. Régi oklevelekben az egyik-másik Vághy leszármazott neve melleit gyakran olvassuk: a mester, magister kitételt, ami a régi nyelven jogvégzett, tanult embert jelentett. 1378-ban Vághy Miklós mint rábaközi szolgabíró szerepel, 1405-ben a Kisfaludyak [15] birtokperében Vághy Balázs mini alispán, 1429-ben Vághy Pál szintén mint alispán szerepel borsmonostori apátság birtokperében. 1451-től 1465-ig Vághy Dénes mint alispán hozott ítéletet a csornai prépostság és az Oslifiak (Osli nemzetségbeli) birtokperében. 1464-ben Vághy Miklós királyi ítélőmesterben a család legmagasabb emelkedését Mátyás király alatt érte el.

A család vági birtokán is egyre bokrosodik. Okleveleink három Vágról tudnak: Nagyvág Kisvág és Egyházasvág. A földesurak is kiterjedt rokonságukat előnevekkel különböztetik meg: van nagyvági és kisvági Vághy, Szalai Vághy, Vághy-Bolla Balázs.

Mint jó testvérek, osztályos atyafiak egymással is igen gyakran pörösködnek. Sokszor esztendőkig elhúzódó, egyszer gyilkossággal végződő elkeseredett pörre rendszerint a birtok adott okot.

A férjhez ment leány vagy helyesebben férje pörölte az új sógort a leányrész jogtalan visszatartása vagy megrövidítése miatt. A férj elhúnytával az osztozkodó atyafiak minden eszközt megkíséreltek az özvegy és gyermekei jogának megcsorbítására. Az özvegyi hitbér és hozomány kiadása ritkán esett meg oly símán, mint a csornai konvent előtt 1445-ben, mikor Margit asszony, Vághy Péter hátrahagyott özvegye a hites helyen elismeri, hogy egykori férje birtokából hozományát és parfernális birtokát, ami kitett negyven aranyforintnyi értéket, becsülettel kézhezkapta. Vághy Dénes alispán sokat pörlekedik rokonságával, hogy felesége hozományát, Vált földjét válti Rákos Györgytől megkaphassa.

A zálogos birtokok is okot adnak a pereskedésre. A középkor terménygazdálkodásra volt berendezkedve [16] pénzben igen szűk világ volt. Hogy tehát pénzhez jussanak, hol egy malomrészt, hol egy birtokrészt, néha még az egész birtokot zálogbavetették. A rokonok természetesen tiltakoztak a zálogba vetés ellen, mert idegen birtokos került a régi, ősi családi birtokba.

1366-ban az egész Vághy atyafiság tiltakozik az ellen, hogy Miklós fia Mike (Mihály) leánya leendő férjének, Mórichidai Simon mesternek Vág ráeső részét elzálogosítsa. Az osztályos atyafiak közt az 1405-ben elzálogosított Röjtök miatt keletkezett per elhúzódott 1435-ig. A perpatvar 1468-ban gyilkossággá fajult. Ugyanis Kisvági Ferenc fiai az izgága Tamás és Dénes osztályos atyafiukat, nagyvági Kis Miklóst megölték. Mátyás király a gyilkosoktól elveszi birtokukat és a híres bazini Szentgyörgyi grófnak adja.

A Vághyak nemcsak egymással voltak összeférhetetlenek, hanem erőszakosságukat a szomszéd nemesekkel is éreztették.

Az ököljog korában a nemesek néhanapján összebeszéltek és jobbágyaik társaságában meglepték a szomszéd birtokost. Így tettek 1447-ben Keledi Pál kapuvári várnagy továbbá jónevű sopronmegyei nemesek, mint Wölcsey Kálmán és Lóránt, Chernelházy János, Boczor Gergely, Mihály és István, Röjtöki Nagy György. A nevezettek Viczay György jobbágyait megtámadták. Ráadásul Vághy Balázs ugyancsak előkelő nemesek társaságában, minőt a sági Terestyének, Rajkyak és laki Koczorok, szent Mihály táján a nevezett Viczay Györgynek ökreit és teheneit elhajtották.

1461-ben Vághy Tamás és Vághy György több sopronmegyei nemes társaságában megtámadták és felgyújtották az ostffiasszonyfai kastélyt. A Kanisayak vasmegyei és sopronmegyei birtokait: Sárkányt, [17] Németit, Farádot, Kereszturt és Városfalut megsarcolták, minden kapura egy aranyforintot vetettek ki.

1463-ban ugyancsak a fentemlített Vághy Tamás vármegyére szóló hatalmaskodást követett el a sopronmegyei Muzsajon lakó Muzsay Lászlón, feleségén és birtokán. Április vége felé Vághy Tamás cinkostársaival megtámadja Muzsay László kuriáját, azt kirabolja, az állatokat elhajtja, a ház urát bilincsbeveri és kegyetlenül megkínozza, Muzsay Lászlónét, Margit asszonyt a gyermekágyból kikergeti, megveri és elhurcolja.

Sághy Dénes alispán ismételten törvény elé idézi Vághy Tamást, de az 1471-ben kelt panaszos levél kesernyésen említi, hogy a nevezett gazság elkövetésének immár 13 esztendeje és a vétkes megtorlást még mindég nem kapott.

1490 körül a régi család egyre gyérebben szerepel, néhány birtokper, házasságkötés emlékezik meg a Vághy-családról. 1505-ben a családba beházasodik egy újonan feltűnő nemes család, Borsodmegyéből Dunántúlra vetődött Vathay-család. Vághyakkal több éven át alig találkozunk. Vághy Ferenc Margit leányát 1572-ben elveszi Guary Leó, ugyanezen Vághy Ferenc 1578-ban a komáromi vizahalászoktól vizát vesz, 1579-ben ismerünk egy Vághy Györgyöt, akinek a Rábán malma van, 1622-ben Sopronmegyének Vághy György az alispánja, aki a borsmonostori apátság perében szerepel. 1623-ban egy Vághy Farkasról hallunk, kinek malma van a szarkaföldi Répcén.

A XVII. század elején Röjtökön is találunk birtokos Vághy-családot, özv. Vághy Jánosnét, akinek 17 éves Zsuzsanna nevű leányát 1602-ben vette feleségül a nyugtalan katona Vathay Ferenc. 1629-ben és 1631-ben [18] Vághy István mint vármegyei esküdi szerepel a röjtöki luteránus pásztor ügyében.

Több adatot a Vághy-családról nem találunk, úgy látszik a XVII. század derekán a régi Vághy-család, Vág falu alapítója és első földes ura közel 300 esztendős szereplés után kihalt, illetve a későbbi birtokosokban leányágon tovább élt.

A régi kihalt család emlékét ma már egyedül régi birtokuk, Vág község neve tartotta fenn.

---
A teljes szöveg elolvasható ezen a linken.