Pontosan 230 évvel ezelőtt, 1787 őszén kezdte meg a vági egyházi anyakönyvek vezetését Rigó Imre, azaz Emericus Rigó káplán.
A templom már korábban is állt, viszont az újonnan létesített plébániának köszönhetően ekkor lett a falunak állandó, saját egyházi személye.
A keresztelési anyakönyv elején áll bejegyezve, hogy 1787* márciusában adományozta a könyvet Guary Mihály a helyi káplánnak.

A káplánság afféle előszobája az igazi plébánosságnak, ezért a templomok történeténél nem mindig szokás emlegetni a káplánokat, viszont mivel gyakorlatilag ugyanazt a munkát végzik, és a vági egyházközség működése Rigó Imrével kezdődött, mindenképpen tisztelettel kell adóznunk az 1806-ban Pázmándfalura már teljes jogú plébánosként kerülő férfiúnak.

Az első év végén keresztelőből 12, temetésből 5, míg esküvőből egyetlen bejegyzés került a könyvekbe.
Nem sok ez, de érthető, hiszen a vági plébánia új, és egyelőre csak egy segédlelkész dolgozik, lakik itt, miközben sok család akár a páli, akár a szentpéteri plébánossal már régebb óta ápol kapcsolatot, így legfeljebb néha-néha, vagy csak szükségből élnek a helyi lehetőséggel. Így még jó ideig egyáltalán nem biztos, hogy egy adott családnak minden szentséget ugyanabban a faluban szolgáltattak ki.

Rigó Imre kézírása az esküvőket rögzítő anyakönyv elején

Eredetileg arra gondoltam, hogy az első feljegyzettek életútját megpróbálom kibogozni, de ez igazából alig-alig sikerülhetett. Ennek három főbb oka van: 1) az idősebbeket (nem csak a halottakat és házasulandókat, de a keresztelésnél a szülőket is) eleve más falvakban jegyezték be (amiknek a könyveit nem néztem át); 2) ahogy említettem, 1787-től kezdődően sem feltétlenül Vágon éltek a helyiek az egyházi szolgáltatásokkal; 3) végül az sem könnyítette meg a dolgot, hogy a korai bejegyzések viszonylag szűkszavúak, kevés információval szolgálnak, például az esküvőnél a szülőket ekkor még nem említik, így itt az ember igazából sosem mehet 100%-ig biztosra.
Ehhez képest azért mégis sikerült néhány érdekességet meglátni.

A legeslegelső bejegyzés egy október 9-i keresztelő.
Szabó József és Boros Anna István nevű fiát keresztelték, a keresztszülők Dan Ádám és Vörös Éva. A magas gyermekhalandóság miatt igazából nem meglepő, hogy a halotti anyakönyvek első bejegyzése is erről a kisfiúról szól. A szülőkről nem nagyon van információm, legfeljebb találgathatnék, de annyit sejtek, hogy itt talán már egy idősebb házaspár utolsó gyermekéről lehetett szó. Mondom ezt azért, mert az egyetlen, korban stimmelő Szabó József 1808-ban, 55 évesen hunyt el, az pedig sokat elmond, hogy korban hozzáillő és Szabó József özvegyeként megnevezett személyt Boros Erzsébetként találtam 1833-ból. Ilyenkor erős a gyanúm, hogy egy és ugyanazon személyről van szó.
A keresztszülők leszármazottai ellenben a bejegyzésekből egyértelműen kikövetkeztethetően még ma is megtalálhatók Vágon. Dan Ádám 1825-ben, az özvegye 7 év múlva halt meg, de génjeiket rengetegen hordozzák még ma is. Igazából tulajdonképpen ez lehet érdekes, hogy az első bejegyzések szereplőinek ma vannak-e még leszármazottai. (Lásd a familysearch.orgon!)

A második keresztelt valószínűleg megélte a felnőttkort: Családi Sáráról, István és Varju Katalin lányáról van szó. A Családiak eleve inkább szentpétereiek, és Sára is visszakerült ide, ahol Szűk László feleségeként élt.

A 3. keresztelőt azért emelem ki, mert ez a kezdeti idők egyetlen, nem Rigó Imre által vezetett szertartása. Prestiker (?) Joachimus kármelita szereztes végezte. (A sarutlan kármeliták győri jelenlétéről itt lehet olvasni. Itt említik II. Józsefet is, aki a rendek vagyonából hozott létre olyan plébániákat, mint pl. a vági is.) 

A 12 kereszteltből a legtisztábban egy sebesi bejegyzést tudtam követni: Böröczk Rosina 1808-ban házasodott össze Radó Ferenccel, és 1825-ben, viszonylag fiatalon hunyt el. Ahogy írtam, itt sosem mehet az ember 100%-ig biztosra, de azért ezt eléggé annak veszem. A gyermekeik pedig már jól, könnyedebben követhetők a vági könyvekben.

A halotti bejegyzések között egyetlen felnőtt akad, az is fiatalember: a 33 éves csizmadia Mirákovits Márton. Feleségéről, Haragos Katalinról nem találtam semmit. A Mirákovicsok viszont valószínűleg Szilból kerültek át.

Ami az egyetlen esküvői bejegyzést illeti, az eléggé különös: Madarász Márton vönöcki iskolamester (tanító) és a mindössze 15 éves Zömböli Éva esküvője volt az első bejegyzett vági frigy. Ilyenkor mindig izgalmas, hogyan és miért kerültek ők ide... A későbbiekben a Zala megyei Ukk községnél ad ki a kereső egy házaspárt ilyen vezetéknevekkel. A menyasszony adataival pedig Jánosháza adatbázisában találtam a leginkább egyezőt.

* Valószínűleg Fürst Mihály írta át a megfakult írást tévesen 1789-re, ahogy mellé a többi bejegyzést is ő tette.