3. A Polányi, Döry, Högyészy és Guary-családok.

Vág község harmadik földesurai a Polányiak, kik a Vathayak után a XVII. században kezdenek Vágon feltűnni. Bizonyára a Polányi-család is házasság útján került Vágra, a XVI. században, 1580 táján, Polányi Kristóf feleségül veszi Vathay Pál (Lőrinc fia) Erzse nevű leányát. Valószínű ez a családi kötelék lesz a kiinduló pontja a Polányi-család Vágra költözésének a Vathay-család kihalása után.

A Polányi-család vasmegyei eredetű, a Hermán-nemzetségből származtatják magukat Birtokaik is Vas megye területén voltak, Rábahídvág, Jákfa, Balogfa, Kisasszonyfa, Andrásfa és Táplánfa, honnét a család nemesi előnevét is vette. A család a Hunyadiak korában kezd feltűnni. 1438-ban Polányi Gáspár Sárvár kapitánya, 1462-ben a vasmegyei alispánok sorában is találunk Polányiakat. A család hatalma, gazdagsága tetőpontján az 1486. évben állott, mikor a fentebb elsorolt hat faluban birtokos volt. 1547-ben Polányi Ferenc a sopronmegyei alispánok sorában is szerepel.

Vágon az első írott adat a családról az 1697-es évekről maradt ránk, mikor a sopronvármegyei bizottság a Rába áradása miatt a rábamenti malmokat felülvizsgálja, ekkor találkozunk Vágon, mint az egyik kártévő malom gazdájával, Polányi Zsigmonddal. Kár, hogy [25] az 1696–7-i győregyházmegyei főesperesi egyházlátogató jegyzőkönyv szűkszavúan Vág földesurairól csak annyit mond: nemesi birtok, bizonyára már akkor a Polányiak voltak Vág földesurai. Ezen feltevésben támogat az a tény is, hogy a luteránizmus hanyatlása és a régi katolikus hit térfoglalása szintén erre az időpontra esik, amiben nagy része van a mindenkori földesúr vallási hovatartozásának. Márpedig a vági katolikus hitélet újjászervezése a Polányi-család érdeme.

Egyéb adatok hiányában biztos tájékozást nyujt a páli plébánia-egyház, melyhez 1690 óta Vág is tartozott, 1690-ben a páli anyakönyvben mint keresztanya van bejegyezve Polányi Éva, az 1710 január 31-i bejegyzése szerint Polányi Sándor, vági földesúr és Sennyei Judit mint keresztszülők vannak bejegyezve Szőlösy Miklós és Mikola Judit Sándor nevű gyermekének keresztelésénél. Ezen adatra támaszkodva mondhatjuk, hogy Vág földesura az 1690-es években már a Polányi-család. Ezen családhoz Vág hitéletében több emlék fűződik. 1727-ben ő építtette a mai helyén a második templomot, egyházi felszereléssel és egy szép barokdíszítésű kelyhet és ezüstözött feszületet is ajándékozott. A falu mai fekvése épen az új templom elhelyezésével a falu főutcája ezen időben alakult ki. A lebontott régi kastély téglái a legtöbbjén P. S. (Polányi Sándor) jelzés látható, amiből arra következtethetünk, hogy a régi Vághy és Vathay-féle öreg kastély átépítése az ő műve.

A lebontott kastély délnyugati sarkában elhelyezett kis házikápolna is arra enged következtetni, hogy a kihalt Vathayak után a Polányi-család volt Vág első katolikus földesura. Ugyanis a régi vági templom, mely a falun kívül esett, 1690-es években rom, a lakosok [26] javarésze luteránus, kik a papházban és az iskolában gyűltek össze vasárnaponkint. A katolikus földesúr, addig is, míg templomot építhett, kastélyában kápolnát rendezett be és mikor a második vági templom elkészült, házikápolnája felszereléséből ajándékozta többek közt a mai értékes kivitelű barokkelyhet, mely még 1718-ban készült házikápolnája számára. 1733-ban Polányi Sándor fia, Pál, Vág földesura és a templom kegyura.

A Polányi-család 1792-ig volt Vág egyedüli földesura. Fiúágon ez a család is kihalóban volt. Polányi Pálnak nem volt fiúgyermeke, csak három leánya, kik házasság útján a régi birtokot új kezekre juttatták.

Polányi Pál Jusztin nevű leánya Guary Miklósnak lett a felesége és így kerültek Vágra az új földesurak, a Guaryak. Polányi Klárát Döry Ádám vette feleségül és a Döryek is osztoztak a régi Polányi-birtokon. A harmadik leány Judit, Zichy Ferenc óbesternek lett a neje. Mint katona, a harmadik férj, birtokrészét pénzben vette fel, mert az 1792-ik évről reá maradt birtokelosztó levélben az osztás csak kétfelé ment.

A földesurak tehát a Guaryak és a Döriek lettek.

A harmadik birtokos, a Hőgyészy-család is házasság útján osztozott a Polányiak egykori birtokán. Ugyanis Hőgyészy Pál elvette az ifjabb Döry Ádám leányát, Döry Teréziát, vagyis Polányi Klára és férjezett Döry Ádámné unokáját. Ez a birtokrész azonban nem maradt meg sokáig, hanem házasság útján a Guaryakra szállott akkor, mikor az első Guary birtokos, Guary Miklós dédunokája, Guary István feleségül vette Hőgyészy Pál és Döry Terézia leányát, Hőgyészy Máriát. A régi Hőgyészy-birtok emlékét őrizte sokáig a Hőgyészy-major elnevezés, mely Guary Istváné és [27] örököseié volt. A Döry-birtok idővel idegen kézre került. Emlékét az egyik major, az Adám-kert őrizte meg. Sajnos már az Adám-kert helyén se ház, se kert nincs. A Döry-birtok egyrésze eladás útján a Békássy, majd Szabó Lajos, jelenleg pedig Veláncsics István tulajdonába ment. A Döry-birtok másik része pedig Marinzer János és jelenleg a fia, Marinzer György tulajdona az átalakított öreg Döry-kastéllyal együtt.

Legtovább voltak vági birtokosok a Guaryak.

Az alsó-felsőszelestei és góri Guaryak vasmegyei birtokosok. A család régi, jelentősége a Hunyadiak idejére esik, Vágra mint földesurak házasság útján kerültek. Az első vági földesúr, Guary Miklós, 1766-ban született a vasmegyei Górban, 1792-ben már Polányi Jusztin férje. A közéletben is jelentékeny szerepet vitt, mint császári és királyi kamarás. Sopron és Vas vármegyék táblabírája. A jogi ismereteket a győri jogakadémián szerezte, tanulmányait 1783-ban fejezte be, mert ekkor jelent meg nyomtatásban az akadémián szokásos vitatétele. Az ő birtokában volt a híres Guary-kódex, egy 1483-ból származó régi magyar nyelven írt emlék, melyet a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozott. 1839-ben halt meg, Górban temették el.

Mint földesúr és a vági templom kegyura nagyobbította az 1727-ben épült második templomot. A régi templom kibővítését 1828-ban fejezték be. Az átépítés 205 forintba került. Mint kegyúr a templomszámadásokat ispánjával ellenőriztette, közte és Madarász plébános közt hosszadalmas pör keletkezett a plébános és kántor fajárandósága miatt. Az 1811-ben támadt pör a vármegye 1815-ben tartott közgyűlésén záródott le azzal a határozattal, hogy a földesúr köteles a plébános és kántor tüzelőfáját természetben kiszolgáltatni. [28]

A család és a község életében átalakító változást idézett elő 1848, a jobbágyság eltörlése és az urbárium, a jobbágyok és a földesúr viszonyának rendezése. A fogaskérdést sok huza-vona után végérvényesen 1852-ben rendezték.

Guary Miklós utóda Miklós nevű fia lett, aki a Döry-családba házasodott be, feléségül vette Döry Klárát. A Guaryak házasságánál érdekes jelenség, hogy gyakori a közeli, első vagy másodunokatestvérek közt kötött házasság. A család ősi fészkének még idáig a vasmegyei Górt tekinti, mert a vági földesurak és családjuk a góri sírboltba temetkeztek. Az 1852-ben meghalt Guary Miklósnét, Döry Klárát is Górban temették el.

A Guary és Döry-család házasságából született Guary Károly, felesége Berta Franciska. Ebből a házasságból származtak, Guary István, Emil és Pál, a legutóbbi idők földesurai.

Guary Károly 1864-ben halt meg, a góri családi sírboltba temették, Guary István feleségül vette Hőgyészy Máriát.

Ebből a házasságból származott: Guary Kálmán, Béla, Frigyes és Irma. Guary Pál felesége barátosi Huszár Mária. Gyermekeik: Emma, Margit, Erzsébet és Pál. Guary Emil nem lakott Vágón, az 1890-es években vági birtokát (Emi tag) is eladta, a falunak parcellázták ki. A két földesúr, István és Pál korai halála után 1887-ben az özvegyek a birtokot bérbeadták, természetesen a liberális politika kívánalma szerint a bérlők mindkét helyen zsidók voltak. Fiaik közül egy sem érzett kedvet és hajlandóságot az ősi nemesi birtok megtartására és művelésére, a katonai és közigazgatási pályán szolgáltak, a birtok pedig gyenge özvegyasszonyi kézből és több éves zsidó-bérletből az 1900-as [29] években három falu földéhes népének kezére került. Kemenesszentpéter, Szany és Vág törpebirtokosai lettek az egykori ősi Vághy, Vathay, Polányi, Guary, Hőgyészy és Döry-birtokok tulajdonosai. Érdekes körforgás: a föld azoké lett, kik ősi időben jó- és balsorsban azt a földet mint favágók, erdőőrök védelmezték. A nagymultú Guary-családot Vághoz most már csak az ősi kastély kötötte. Az özvegyek halála után az örökösök egyre ritkábban fordulnak meg mint vendégek, saját otthonukban. A háború után a régi dicsőség egyetlen emléke is gazdát cserél, sőt a falu legrégibb emléke, viharedzett épület, melynek termeiben a földesúr úriszéket tartott, hol a környék urai és kiterjedt rokonság annyi víg napot látott, az új birtokos Lánczy Gyula kezén megérett a csákány alá, 1923-ban lebontották és most helyén egyideig versenylovak végezték futási gyakorlataikat. 1927-ben új gazdát cserélt, az ősi kastélyhelyet Marinzer György vette meg. Az évszázados szép park, díszkertészet elpusztult, egyedül a régi idők gyümölcsöse maradt meg árván. Egyedül a korhadt, vén fák beteges ágai mondogatják a Rábáról fujdogáló szélnek: Itt hajdan szebb élet volt.

A Guary-birtok egyetlen maradványa az a 81 1/2 hold, melyet mint hozományt őrzött meg a Szemerei dülőben Guary Pál Emma nevű leánya, Bernát Istvánnak, az országos nevű közgazdászunknak felesége. A Guary-család vági ágából, az István ágból Kálmán és Béla elhúnytával, csupán Guary Frigyes nemzeti hadseregbeli ezredes és Irma, férjezett dr. Lippay Sándorné él. A Guary Pál ágából még három leszármazott él: Emma férjezett Bernát Istvánné, Erzsébet az elhúnyt Guary Béla császári és királyi kamarás, főszolgabíró özvegye, továbbá Margit, Pál 1929-ben meghalt. [30]

---
A teljes szöveg elolvasható ezen a linken.